mennyivel jobb az, ha nyitott szemmel járunk-kelünk a bevásárlóközpontok és külföldi árukkal telezsúfolt üzletek mellett az utcákon? mennyivel jobb az, hogy a hétköznapi proli ember beleártja magát a politikába?
ha azt mondom szerencsi csokoládé vagy táblás tibi csoki és gabi hajsampon, bizonyára sok 30 fölötti olvasónak jut eszébe az előző rendszer igazi magyar termékeinek halványan rémlő emléke.
amikor a hypo még hypo volt és nem "vizezett szar" hogy anyát idézzem, amikor a tejpor még tejpor volt és nem étkezési keményítő, amikor kicsomagolás után azt kaptad ami a termékre volt írva és nem verték át az embert...
ugyanakkor mit hallunk ma? a melaninnal és étkezési E betűs marhaságokkal telepumpált ételektől kisgyerekek és babák halnak meg, anyát hallgatva sokszor kívánnék vissza ezt-azt az előző rendszerből.
sok jót sok rosszat is hallani erről az egyesek által sötétnek tartott történelmi korszakról.
rendkívül pozitív dolognak tartom például az üttörő mozgalmat.
énekelve kíséri társait, közben meg-megsuhintva ütőjét némi hangot előcsalogatva a nagy kerek közel önmagához mérhető nagyságú hangszerből.
amikor a gyermek még élvezte a gyerekkorát, felhőtlenül énekelt és tömte magába az igazi Ráma vajat, a sarkon sütött pékségből hozott még meleg és illatos kenyérre kenve. mellé kakaót ivott friss házi tejből és fehér perzsa cicás dobozos kakaóporból, tűzhelynél lassan főzve.
ma? az ember 3 napra bespájzol a műanyag zacskóba csomagolt tartós fehér kenyérből, aminek héja akár a gumi, bensője pedig ízetlen és nagy szakítószilárdságú. 3 az 1ben instant kávéporból és vízből összeállított kotyvalékot iszik hozzá, és a teavaj vagy maga a vaj már régen a múlté, hisz olyan drága, hogy kevesen engedhetik meg. divatban van a hidrogénezett növényi zsír. hogy egészséges-e, arról mai napig viták folynak.
újabb pozitív dolog, hogy mondhatni minden embernek volt munkája. ismeretlen fogalom volt a munkanélküliség. magától értetődő volt, hogy a szocialista ember önerőből építse fel saját házát, gondoljon gyermekeinek jövőbeni taníttatására és némi induló pénzzel bocsássa útnak az élet nevű rögös ösvényen.
iskolával kapcsolatosan azonban látható a hatalmas különbség a két rendszer között. az mindenképpen sajnálatra méltó, hogy a tanárnak az a tekintélye ami akkoriban volt, már réges rég a múlté, akár gábor zsazsa fiatalsága. de persze akkoriban a rendszer ideológiájának része volt az, hogy esetleg némi brutalitást is beiktathatunk egy gyermek nevelése során.
teszem azt pecsétes gyűrűvel barackot adni, zoknit szagolgatni és körmöst adni az ápolatlanságért. mocskos egy emberek voltak a tanárok azt meg kell hagyni. persze tisztelet a kivételnek.
az elvtárs és elvátrsnő megszólítás annyira egy hihetetlen képmutatás volt. mindenki utálta a rendszert, méghozzá teljes szívből. az orosz baltával faragott arcú emberektől való félelem arra késztette az embereket, hogy amint kilépnek a házból feltegyék a kommunista maszkot és nekivágjanak az utcának, Kádár bácsit pátriárkaként szeretni. ha csak a gyanú felmerült, hogy a rendszer "ellensége" vagy, máris jött a kis fekete autó és nem is láttak soha többé, vagy ha láttak, hát fel se ismertek, úgy "átszabták" az arcod.
na igen Kádár bácsi, mindenki apukája, a legnagyobb képmutató az országban. nem tudom hányan látták itt a leköszönő beszédét, ami a valaha volt egyik legzavarosabb beszéd volt a magyar politika történelmében. összevissza hadarás, mellé beszélés, és mély megbánás '56 miatt. persze a kedves öreg ősz bácsi abban reménykedett, hogy lesz még neki itt szerepe, úgymond teremhet itt még némi babér, hisz én vagyok a nép Apja.
hát nem jött össze, Nagy Imre újratemetésén feldobta a talpát.persze ez úgy az egészre jellemzp, hogy nekünk jó pár évszázada mindig követni kell egy sokkal nagyobb hatalom ideológiáját, és maximálisan egyet kell érteni vele. most például persze hogy jópofizunk kínával és az usával, hiszen nélkülük már nem biztos hogy állna ez az ország európa szívében.
talán az ükunokám már elmondhatja azt, hogy egy mindenkitől független és kellemes országban élek, emberséges módon.
ha ugyan lesz hol...
