sűrű a jelenlegi élet. talpam alatt sár és ingovány.
egy elgondolkodtató kérdés lehet talán az, hogy jó érzés-e az, ha az ember elfoglalt. kölcsönöz-e ez egy olyan érzést az embernek hogy: nem avgyok én annyira haszontalan, hisz oly sok mindenből kiveszem a részem.
vagy ez csak egy kivetülése saját megfelelni akarásunknak? az érzés, hogy nem vagyunk olyan emberek, akik az emberiség kárára vannak, nem akármilyen.
de vékony fátyol lenne ez szemünk előtt, ami feltartóztathatatlanul mozog jobbra balra és néha...
meg-meglátjuk az igazságot?
...vágtatnék tovább veled az éjben...
s mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik ilyenekkel vannak körülvéve? a tudat, hogy kevesebbnek érzi magát az ember mellettük, óhatatlanul felmerül. de valahogyan az is, hogy ez már súlyosan erőltetett. szánok magamra időt, ki vagyok békülve magammal. a képem nem torz a tükörben. természetesen vannak emberek akiket nem érdekel saját környezetük és ők olyanok amilyenek. őket igazán nem hatja meg a kisebbségi komplexus. de mindenkinek van ilyenje valamilyen szinten. ha csak belegondolunk...
...szilánkos mennyország, folyékony torztükör...
csak próbálj, próbálj megfelelni, míg nem te ülsz abban a bizonyos szarvasbőrrel húzott bőrfotelben! kizsigerelnek, kisajtolnak, leszívják az utolsó csepp véred, DE
mindezek végeztével mennyivel több leszel!!
...ez tényleg szerelem!
