azt gondolná az ember, hogy egy kisebb vita után, minden a régi tud lenni. az önfeledt percek, nevetés, egymás szórakoztatása. a mindig várt találkozások, mikor minden zsigeredben várod már és hullámokban tör rád az izgalom, amit áltatva magadat, a hideg időnek tudsz be.
de ezek az idők elmúlnak.
borzasztóan rosszul tudja magát érezni az ember olyankor, ha egy barátnak folyamatos lelki sérüléseit kell ápolgatni, és folyton figyelmeztetni, hogy többet ilyet ne csináljon és legyen óvatos. de mégsem az, folyton térdig gázol a futóhomokban. nyújtod neki a botot, de képtelen megfogni.
valami miatt megzuhant. testileg-lelkileg.
számos alkalommal bizonyságát adja barátságotoknak, könnyen kifejezésre tudja juttatni. ugyanakkor értelmetlenül állsz hozzá azokhoz a dolgokhoz, hogy vajon miért....de miért beszél úgy veled mint gazda a kutyájával. meg kellene ragadnia a lehetőséget, hogy egyáltalán van még valaki számára, aki törődik vele és végighallgatja, anélkül, hogy aztmondaná: "szardd le."
más világ. ahány ember annyi gondolkodásmód. némelyikükkel ma már nem sokra viszik, és pont ez a legborzasztóbb az egészben, hogy ez az agy értékes lenne, csak teljesen rossz irányba fordult már az utóbbi időkben.ok és okozat. mindennek van következménye, az élet akár egy egyenlet. ha történik valami, az egyenlőségjel másik oldalán több lesz, mint amennyinek kellene lennie.
egyesek hamar elvégzik a kellő műveletet, mások gondolkoznak, s közben időt veszítenek. akár egy dolgozat. vannak, akik értik az egyenlet lényegét és van akik nem.
hogy az élet milyen jegyet ad...az közvetve a képességeinken és az érzelmeken múlik. mert az ember mégis csak
ember.
