"és újrakezdjük. mert ez a dolgunk."
ennyi sok negatív élmény után valahogy mindig kételkedni kezd már az ember, hogy vajon mikor és kinek a személyében jöhet el az az isteni és teljességet adó érzés, amiről már oly sokszor írtam.
sokszor írtam bár mégis körvonalazhatatlan. próbáljuk megfejteni, kitapasztalni. néha úgy érezzük, fikarcnyit sem konyítunk az egészhez.
és egyszer csak még is bebizonyosodik, hogy talán nem is kell ezt megfejteni. így jó, ahogy van. körvonalazhatatlan, kontúrok és határok nélküli.
és ha egyszer sikerül is elérnünk azt, hogy érezzem: milyen is ez?...
akkor nem merül fel bennünk, hogy oly fiatalok vagyunk még, sokszor mondják, hogy nem egy szerelem van az életben és egyéb hétköznapi közhelyek. de persze erre gondolni sem merünk. tudjuk, hogy mindez olyan illúzióromboló, de még is van benne valamilyen szinten igazság. de nem törjük rajta magunkat, élünk a pillanatnak, mert jó érzés a pillangó-effektus a gyomrodban.
vajon lehetne azt elhamarkodott szerelemnek nevezni, amikor egy, még soha négyszemközt nem is látott személy gyújt lángra valamit benned és úgy érzed: nincs az az isten aki eltérítsen tőle.
az ideál megtestesítője, minden szempontból tökéletes.
és beleéled magad. nem mondom, hogy ismét, mert ez most nem olyan helyzet. a körülmények állandó körforgásából kifolyóan ez teljesen más. minden adott.
ugyanakkor milyen tágan értelmezzük a "házi nyúlra nem lövünk"-szabályt? fontos szabály.
külső szemlélőként tapasztalatból mondhatom, hogy a túl sok közös szál, a túl sok közös kapocs barátok terén egy fiatal korú pár esetén szinte mindig vezet valamilyen konfliktushoz, mert sokaknak nincs is jobb dolguk 20 éves kor előtt, minthogy rólad beszéljenek.
"Ki szarral hadakozék, szaros lészen az maga is" - ahogyan Balassi is megírta.
ha a szerelem vezérel, félő, hogy elvakít. tisztán kell látni, spektrum 360 fokban.
nem akarok messzemenő következtetést levonni, de van valami a láthatáron. sivár pusztai szerelmi életemnek apró szellőcskéje suhanhat át a tájon.
ha csak nem lesz valahol egy erdő, ami felfogja az erejét.
