rózsaszín köd

"az egész már nem olyan jó móka..."


vajon tényleg ennyire vastag tud lenni az a rózsaszínű köd?
ennyire megvakulna tőle az ember? vajon tényleg képes lenne erre a szerelem?


most ezek a kérdések fordultak meg a fejemben. vajon mit tenne az emberek túlnyomó többsége,  ha az egykori talán egyik legjobbnak mondott barát elfordul tőle...vagyis ez erős, inkább használnám a "hanyagolja" kifejezést.
minden bizonnyal azt, amit én. megpróbál tüntetően viselkedni, úgy tenni mintha már nem érdekelné őt tovább. de mi van ha ez nem válik be? csupán mélyebb szakadékba száműzi ezzel a barátság fogalmát?
de tulajdonképpen mit is jelent ez a fogalom? barát az, akinek bármit elmondhatsz és maradéktalanul megbízhatsz benne?
nos, szerintem közel sem. hatalmas botorságot követnek el azok az emberek, akik mindent megosztanak még a legközelebbi barátaikkal is.
az emberi természet rendkívül gyarló, még aki azt mondja, hogy "nem mondom el senkinek"...még velük szemben is fenntartásokat kellene támasztania az embernek.

persze ezt diktálja az ész hatalma. de az ész hatalmát gyakran egy sokkal nagyobb szupererő bírálja felül érzelmi kérdésekben.


ez a szív. persze átvitt értelemben. hiszen az érzelem tömény kémia. és ugye vannak dolgok, amik nem oldódnak és nincs ellenszerük.
tehát mit teszel ha elfordul tőled egy jó barát? tüntetsz és mérgelődsz. mással megpróbálod megbeszélni...és döbbenten jössz rá, hogy ő is észrevette ezt a gyökeres változást...hovatovább mindenki akivel valaha jó viszonyban állt.


vajon tudja, hogy megváltozott? tudja azt, hogy máshogy kezeli már az embereket? tudatosan elnyomná, mert a szerelem "előbbrevaló" a barátságnál?
vagy akkora a köd a szeme előtt, hogy képtelen látni mi történik körülötte, a párját leszámítva?


ezen a két variáción agyalsz és arra a követekzetésre jutsz, hogy ez az egész tudatos.
tudatos, mert másoktól érdeklődik, hogy most haragszol-e rá, tett-e valamit, amivel megbántott.
azt mondja, hogy már nincs meg a bizalom kettőtök között? nem mondotok el egymásnak fontos dolgokat?
könyörgöm... az időjárást sem beszéljük meg. milyen fontos dolgokról eshetne szó, ha a szünetek telefonálással és nem beszélgetéssel telnek el?


mert...! meg kell kérdeznem, hogy nem haltál-e meg az elmúlt 45 percben!
feltétlen, vagy oda a lelki békém.
neked persze már a hócipőd is tele van ezzel az egésszel. a barátaid azt mondják: " ha vége ennek a kapcsolatnak, akkor vissza próbál majd jönni...de a mi vállunkon nem fog sírni."
de te persze még mindig úgy gondolod, az elesett léleknek szüksége van támogatásra.
közben persze iszonyú haragot is érzel az elmúltak miatt...


de persze ez még a jövő zenéje, a változás zenéje...
ha int-e egyáltalán kezdésre a karmester...