de valamiért nem megy. vajon nem vagyok elég jó? vajon neki más kell?
az érzések tovább kavarogtak benne, és képtelen volt kitisztítani az elméjét. elhatározta már, hogy véget vet ennek a belső vívódásnak és megpróbálja elfelejteni ezt az olyan feforgató hatású személyt, de egyszerűen nem sikerült. mindenhol kereste, kutatta hűen és semmi mással nem törődve. nem baj, ha vége attól még átadhatom magam a múlt kedves emlékeinek...
de mi jó származik ebből? folyton a múltban keresgélve, a szép emlékek, a feledhetetlen élmények után...ez a gondolat annyira ambivalens volt. egy részről azt gondolta, hogy miért is ne? miért ne gondolhatnék vissza azokra a csodálatos dolgokra? a haja illatára, a puha piros ajkakra, ahogyan a hajadat simogatja és a mámortól megrészegülve mély levegő után kapkod...miért ne??
de más részről mélységesen bánta tetteit. saját magának okoz érzelmi károkat ezzel, hogy nem tudja elfelejteni, hovatovább megállás nélkül csak rá gondol. Rá, aki minden szempontból tökéletes, és mégis tele van hibákkal. de a hibái mégis hihetetlenül tökéletessé is teszik egyben.
vannak rossz tulajdonságai, de személyiségének lebilincselő varázsa elsöpört minden ellenérvet.
igen, a feledhetetlen élmények nem tűnnek el, igenis visszagondol rá, és vissza is fog.
igen, ez már csak így megy. a csalódás a tapasztalatszerzés gyümölcse. megpróbál tanulni a dologból, és nem két pillanat alatt belehabarodni abba a zöld szempárba, a csodálatos illatokba, a fekete hajba, az imádnivaló szipogásba és nevetésbe...
de mindez elmúlt...eltűnt mint a cigarettafüst a szélben. illanékony volt, akár egy nyári fuvallat.
a tavasz elment, és még oly messze a következő...ha eljön egyáltalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése