2010. augusztus 13., péntek

szembogár

"végig hazugságokkal volt tele a két nagy szembogár"


na persze ez túlzás, hisz nem is volt semmiféle hazugság. ez a szám most csak a feldolgozásban segít.
véget ért egy barátság.
fájdalmas, de szerintem ez mostmár végleges. sok hullámvölgy volt, mindkét félről, de a legutolsó bennem annyira felkavaró volt, hogy képtelen voltam egyből a megszokott mederbe terelni a vizet.
idő kellett volna a feldolgozáshoz. hogy legalább varr legyen azon a hatalmas seben, de az idő nem adatott meg.
olyan hirtelen ért véget, amilyen hirtelen kezdődött.


szerintem nagyon is áll az a dolog, hogy vannak emberek, akiket a sors vezérel az életünkbe, felforgatják teljes életformánkat, olyasmire vezetnek rá amikre képtelenek lettünk volna azelőtt.
akár egy hurrikán, beviharzanak az életünkben, mindent felszippantanak, új életérzést adnak, mi pedig vakon követjük ezt a hurrikánt, mert az ismeretlen mindig édes és néha tiltott.
de persze azt nem látod a hurrikán elején, hogy mekkora pusztítást is tud majd végezni.
felszippant, új mederbe terel, majd kidob magából olyan erővel, hogy az újrakezdés képtelenségnek tűnik.
de az ember újrakezd.
új fejezetet kell nyitni az élet nevű naplóban. friss új oldalra, aminek illata az egyik legkedvesebb nekem.
ennek végleg vége és nem hiszem, hogy bármikor feltámasztható lenne ez a barátság.


de újrakezdem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése